A cikket olvasva ledöbbentem!Szóval ez igaz? Orvos üzlettársaim szoktak azzal" viccelődni", hogy egy orvos nehezebben gyógyul a kórházban, mint egy gyanútlan beteg, mert ő tudja, hogy mi van az intézményben és tudja, hogy mitől kell félnie.
Különösebbet nem kell hozzáfűznöm a www.zona.hu oldalain megjelent hírhez .
Engem újfent megerősített abban, hogy a túlélés esélye attól függ, hogy mennyire vagy felkészült:
1.Fejben,tehát van-e kellő ismereted a tested működéséről, megértetted-e a logikáját és ok okozati összefüggéseit a tested által adott tüneteknek?Hogyan gondolkozol az egészségről?
2.Testileg, tehát toppon van-e az immunrendszered és összehangoltan dolgoznak-e a szervrendszereid, vagyis az egyensúly=egészség adott-e.A regenerációs=túlélési képességed hogy áll?
Miért?Olvasd el! Szerinted?
A baktériumok gyorsabban tanulnak, mint ahogyan védekezni képes ellenük az ember
Különösebbet nem kell hozzáfűznöm a www.zona.hu oldalain megjelent hírhez .
Engem újfent megerősített abban, hogy a túlélés esélye attól függ, hogy mennyire vagy felkészült:
1.Fejben,tehát van-e kellő ismereted a tested működéséről, megértetted-e a logikáját és ok okozati összefüggéseit a tested által adott tüneteknek?Hogyan gondolkozol az egészségről?
2.Testileg, tehát toppon van-e az immunrendszered és összehangoltan dolgoznak-e a szervrendszereid, vagyis az egyensúly=egészség adott-e.A regenerációs=túlélési képességed hogy áll?
Miért?Olvasd el! Szerinted?
A baktériumok gyorsabban tanulnak, mint ahogyan védekezni képes ellenük az ember
A 2006-os betegforgalmi adatokkal számolva 90 ezer ember fertőződhetett meg a kórházakban, 900 beteg pedig valószínűleg meghalt a fertőzésben.
Tavaly félezer gyógyulni vágyó pácienssel végeztek a kórházakban olyan szuperbaktériumok, amelyek ellen a legtöbb gyógyszer hatástalan. A probléma nem magyar, de magyar módra kezeljük: nincs pénz és energia arra, hogy szűrjük a betegeket és megfelelően védekezzünk, ezért igazából a szőnyeg alá söpörjük a kérdést.
„Édesapám egy hónapja a kórházban MRSA-fertőzést kapott. A gyógyszeres kezelés után a fertőzés még mindig fennáll. Ennek ellenére a kórházból otthonába akarják küldeni. Milyen feltételekkel tehetik ezt meg? Milyen óvintézkedéseket kell megtennünk, hogy a fertőzést otthon elkerüljük?” – kérdezte egy aggódó hozzátartozó az egyik egészségügyi témájú portál tanácsadó rovatától.
Az orvos válasza: Jogos, hogy hazaadják, ha már nem kell kórházban kezelni. Szájmaszk, köpeny, gumikesztyű, gyakori szellőzés, a beteg által használt holmik külön kezelése szükséges.
Az orvosi tanácsadással is foglalkozó weboldalakon sokan tesznek fel hasonló kérdéseket az MRSA-val kapcsolatban, pár éves kisgyerekek szülei és idős emberek hozzátartozói egyaránt. A levelekből kitűnik, hogy az emberek nagyon keveset tudnak a rejtélyes betűszóról, ahogyan az is kiderül, hogy az emberek félnek. Mint cikkünkben olvasható is később: joggal.
A levélíró édesapja vélhetően még olcsón megúszta, bár úgy tűnik, hogy nem tudták kiirtani szervezetéből az MRSA nevű baktériumot, s akár évekig is hordozhatja a kórokozót, de esetében nem okozott súlyos problémákat. Pedig ez a kórokozó végzetes is lehet.
A bőrön át is támadhatnak
Az MRSA (hivatalos nevén a methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus) egyike az úgynevezett szuperbaktériumoknak, amelyek kissé szenzációhajhász nevüket onnan kapták, hogy a legtöbb vagy éppen majdnem az összes ismert antibiotikummal szemben ellenállók, vagyis nagyon nehezen tudják leküzdeni őket az orvosok, szélsőséges esetekben ez nem is sikerül. Az MRSA a „sima” Staphylococcus aureusból fejlődött ki, amely a felnőttek 30 százalékában előfordul anélkül, hogy gondot okozna, s ha mégis betegséget okoz, akkor az jól kezelhető antibiotikumokkal.
Ez nem mondható el rezisztens változatáról, amely kórházi környezetben, a legyengült immunrendszerű betegeket megtámadva már sok halálesetet okozott világszerte. A sokszor nem megfelelő kórházi higiénés viszonyok, a zsúfoltság és a személyzet túlterheltsége ezeknek a fertőzéseknek is kedvez. A legveszélyesebb hely a kórházakban az intenzív osztály és a sebészet, a kórokozók leginkább a sebeken keresztül vagy valamilyen eszköz (például katéter) révén jutnak a szervezetbe, de a bőrön keresztül is bejuthat.
Ám az MRSA csak az egyik – igaz, világszerte a leggyakoribb – tagja a baktériumok egyre bővülő rezisztens táborának. Nem kevésbé veszélyes például az E.coli vagy a Klebsiella Pneumoniae, utóbbi például május végén a budapesti Péterfy Sándor utcai Kórház koraszülött centrumában 13 csecsemőt betegített meg, egyikük nem is élte túl a fertőzést. A brit kórházakban részben emberi mulasztások miatt tavaly a Clostridium difficile nevű baktérium egy antibiotikumoknak ellenálló törzse több mint ezer embert fertőzött meg, akik közül kilencvenen haltak bele.
Az orvos válasza: Jogos, hogy hazaadják, ha már nem kell kórházban kezelni. Szájmaszk, köpeny, gumikesztyű, gyakori szellőzés, a beteg által használt holmik külön kezelése szükséges.
Az orvosi tanácsadással is foglalkozó weboldalakon sokan tesznek fel hasonló kérdéseket az MRSA-val kapcsolatban, pár éves kisgyerekek szülei és idős emberek hozzátartozói egyaránt. A levelekből kitűnik, hogy az emberek nagyon keveset tudnak a rejtélyes betűszóról, ahogyan az is kiderül, hogy az emberek félnek. Mint cikkünkben olvasható is később: joggal.
A levélíró édesapja vélhetően még olcsón megúszta, bár úgy tűnik, hogy nem tudták kiirtani szervezetéből az MRSA nevű baktériumot, s akár évekig is hordozhatja a kórokozót, de esetében nem okozott súlyos problémákat. Pedig ez a kórokozó végzetes is lehet.
A bőrön át is támadhatnak
Az MRSA (hivatalos nevén a methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus) egyike az úgynevezett szuperbaktériumoknak, amelyek kissé szenzációhajhász nevüket onnan kapták, hogy a legtöbb vagy éppen majdnem az összes ismert antibiotikummal szemben ellenállók, vagyis nagyon nehezen tudják leküzdeni őket az orvosok, szélsőséges esetekben ez nem is sikerül. Az MRSA a „sima” Staphylococcus aureusból fejlődött ki, amely a felnőttek 30 százalékában előfordul anélkül, hogy gondot okozna, s ha mégis betegséget okoz, akkor az jól kezelhető antibiotikumokkal.
Ez nem mondható el rezisztens változatáról, amely kórházi környezetben, a legyengült immunrendszerű betegeket megtámadva már sok halálesetet okozott világszerte. A sokszor nem megfelelő kórházi higiénés viszonyok, a zsúfoltság és a személyzet túlterheltsége ezeknek a fertőzéseknek is kedvez. A legveszélyesebb hely a kórházakban az intenzív osztály és a sebészet, a kórokozók leginkább a sebeken keresztül vagy valamilyen eszköz (például katéter) révén jutnak a szervezetbe, de a bőrön keresztül is bejuthat.
Ám az MRSA csak az egyik – igaz, világszerte a leggyakoribb – tagja a baktériumok egyre bővülő rezisztens táborának. Nem kevésbé veszélyes például az E.coli vagy a Klebsiella Pneumoniae, utóbbi például május végén a budapesti Péterfy Sándor utcai Kórház koraszülött centrumában 13 csecsemőt betegített meg, egyikük nem is élte túl a fertőzést. A brit kórházakban részben emberi mulasztások miatt tavaly a Clostridium difficile nevű baktérium egy antibiotikumoknak ellenálló törzse több mint ezer embert fertőzött meg, akik közül kilencvenen haltak bele.
Magyarországon is figyelik őket
Az Országos Epidemiológiai Központ összesen nyolc szuperbaktérium (multirezisztens, azaz többféle antibiotikumnak ellenálló kórokozó) előfordulását követi nyomon Magyarországon. Tavaly 1384 beteget fertőzött meg gyógyszerrezisztens kórokozó, közülük több mint ötszázan meghaltak – tudta meg a zóna Böröcz Karolinától, az Országos Epidemiológiai Központ kórházi járványokkal foglalkozó osztályának vezető főorvosától. A legtöbb esetért Magyarországon is a már említett MRSA a felelős. Évente körülbelül 30 százalékkal nő a bejelentett esetek száma.
Ráadásul ezek a számok még korántsem tükrözik a valós helyzetet. Noha 2006 második felétől kötelező a kórházaknak jelenteni az egyedi fertőzéseket, nem minden egészségügyi intézmény teszi meg. Ráadásul a multirezisztens kórokozók jelenlétét az emberi szervezetben csak mikrobiológiai mintavétellel lehet kimutatni, ám ezek drágák, ezért nem túl gyakoriak a magyar kórházakban (a vérmintavételben például utolsók vagyunk Európában): az összes ágyszám 1-2 százalékára jut ilyen vizsgálat.
Böröcz Karolina szerint közelebb kerülünk a magyar valósághoz, ha az uniós átlagból indulunk ki. Az EU becslése szerint a kórházi betegek körülbelül 5 százaléka (összesen több mint kétmillió ember évente) szed össze valamilyen kórházi eredetű fertőzést, amely 1 százalékuk (körülbelül 175 ezer páciens) számára halállal végződött. Az arányokat Magyarországra vetítve meglehetősen sötét helyzetkép rajzolódik ki: a 2006-os betegforgalmi adatokkal számolva vélhetően 90 ezer ember fertőződhetett meg a kórházakban, s közülük legalább 900 beteg halhatott meg.
Németországban is hasonlók az arányok: a Német Kórház-Higiéniai Társaság (DGKH) szerint évente 600-700 ezer ember fertőz meg kórházi kórokozó, többségében rezisztens baktériumtörzsek. A sürgősségi ellátásban 5,7-6,3 százalék az esélye a megfertőződésnek. A páciensek 1 százalékánál, 60-70 ezer embernél a fertőzés végzetes, az esetek 3-4 százalékában pedig hozzájárul a halálozáshoz.
A baktériumok gyorsan tanulnak
S közben az az igazság, hogy magunknak kerestük a bajt. A modern emberiségnek ugyanis sikerült megkönnyítenie olyan baktériumok kifejlődését, amelyek ellenállnak a gyógyszereknek. A probléma nem a kórházakban kezdődik. Csak kórházi környezetben csúcsosodik ki, ahol sok legyengült immunrendszerű ember gyűlik össze zárt helyen – magyarázza az OEK osztályvezetője. A legtöbb antibiotikumot háziorvosok írják fel, pedig lehet, hogy pácienseik panaszait vírusok – s nem baktériumok – okozzák, amelyek ellen nem használnak az antibiotikumok. Pedig egy kábé ezer forintos gyorsteszt segítségével a rendelőben is könnyedén el lehetne dönteni a kérdést: vírus vagy baktérium. A háziorvosok azonban egyelőre nem motiváltak az ilyen tesztek alkalmazására, s ezt nem is várja el tőlük az egészségügyi kormányzat, nem fizet értük az egészségbiztosító.
A feleslegesen felírt antibiotikumok tömegéért viszont „hálásak” a mikrobák, amelyek így könnyedén ellenállóvá válnak egy-egy gyógyszerrel szemben. Az antibiotikumokkal szemben ellenállóvá vált baktériumok nem csak osztódással terjesztik a mutáns gént, hanem más baktériumokkal való géncserével is. Így egy teljesen ártalmatlan, de éppen rezisztens gyomorbaktérium átadhatja a védekezés trükkjeit akár egy tüdőgyulladást okozó, sokkal veszélyesebb dögnek.
Így nem csoda, hogy az orvostudomány nehezen tud velük lépést tartani. Két évvel a methicillin nevű antibiotikum az első – hatvanas évekbeli – alkalmazása után Nagy-Britanniában már megjelent az erről elnevezett Staphylococcus, az MRSA. A szuperkórokozó nemcsak a methicillinnel szemben vált ellenállóvá, hanem egyúttal több antibiotikumcsaládot is „kipipált”. Egy nemrég megjelent új törzse pedig a bivalyerősnek tartott Vancomycin nevű antibiotikummal szemben is érzéketlen, amellyel eddig a legtöbb esetben egyáltalán le tudták küzdeni.
Súlyosbítja a problémát, hogy új antibiotikumokat – amelyek legalább ideig-óráig hatásosak lehetnének – jelen pillanatban alig fejlesztenek a legnagyobb gyógyszergyártók (márpedig lényegében csak ők kísérleteznek új molekulákkal). Amerikai kutatók, akik átnézték a gyógyszerengedélyezési hatóság által az elmúlt években elfogadott új gyógyszereket, ezek alapján úgy saccolják: az ismereteik szerint fejlesztés alatt álló 506 leendő gyógyszer közül legfeljebb 6 lehet antibiotikum. A gyorsan meghaladottá váló antibiotikum egyszerűen nem elég jó biznisz.
Szinte bárhol, bármikor támadhatnak
A szuperbaktériumok ráadásul nem maradtak a kórházak falai között. Az MRSA egyik változata 2006 végén az Egyesült Államok hat olyan gyereket megölt, akik bizonyíthatóan nem voltak kórházban. A kórházakon kívül is zárt közösségekben – például iskolákban, börtönökben, laktanyákban, vallási közösségekben, hajléktalanszállókon – bukkant fel eddig a szuperbaktérium, amely kórházi válozataival szemben jobban kezelhető, mivel kevesebb gyógyszernek áll ellen. Kérdés, hogy meddig?
A multirezisztens kórokozók elleni küzdelem világprobléma és mindenhol számos nehézségbe ütközik, ám a szakértők szerint Magyarország évtizedes lemaradásban van a témában. A legtöbb európai országban például nemzeti programok léteznek a szuperbaktériumok visszaszorítására, hazánkban nincs ilyen.
Az Európai Uniót komolyan aggasztja a kórokozók növekvő rezisztenciája, már 2002-ben is ajánlásokat fogalmazott meg a velük szembeni küzdelemre, ám az ajánlások betartása nem kötelező. Magyarország is azon tagállamok közé tartozik, amely nem tartja be maradéktalanul az antibiotikumok racionális, óvatos alkalmazásával kapcsolatos ajánlásokat. A főorvos szerint átfogó hazai programra lenne szükség, amely tartalmazza a mikrobiológiai vizsgálatok számának növelését, a fertőzések felügyeleti rendszerének fejlesztését. Az ilyen programok bizonyítottan 30-50 százalékkal csökkentik a kórházi fertőzések számát, és igen jelentős mértékben visszaszorítják a multirezisztens kórokozókat (az osztrákoknak például ilyen intézkedésekkel sikerült 10 százalékkal csökkenteni az MRSA gyakoriságát.) Svédország gyorsan, jól lépett: az állam szorosan felügyeli a kialakuló új fertőzéseket és szükség esetén joguk van rendelkezni. Ez azt jelenti, hogy ha megjelenik egy rezisztens törzs, azonnal szigorú receptírási szabályokat vezetnek be. Így lehet az, hogy Svédországban a Staphylococcus-fertőzések alig két százaléka rezisztens, míg az USA-ban ez hatvan, Magyarországon pedig 25 százalék.
Mit tehet hát a beteg? Böröcz Karolina azt tanácsolja, ne forszírozzák az orvosnál az antibiotikumok felírását, különösen influenza vagy megfázás esetén. Megelőzésként semmiképp se szedjenek antibiotikumot! Ha az orvos antibiotikumot ír fel, az utasításoknak megfelelően – úgy és annyi ideig – kell szedni, ahogy az orvos előírja; az antibiotikumkúra nem szakítható meg akkor sem, ha már nem lázas az ember vagy már jobban érzi magát. Ha nem hat, az újabb kúra előtt mikrobiológiai és egyéb vizsgálatokra, illetve infektológiai konzultációra szóló beutalót kell kérni az orvostól.
Persze gyakran kell kezet mosni, különösen, ha hazaérnek bárhonnan, WC-használatot követően, ételkészítéskor, étkezéskor, a háziállatok gondozását követően (az állatok gyakran hordozói a multirezisztens kórokozóknak). A beteg kérje, hogy az orvos is mossa meg a kezét mielőtt megvizsgálná, tanácsolja a főorvos, bár elimeri, hogy a mi kulturánkban az orvos felszólítása bármire is nagyjából elképzelhetetlen.
Az Országos Epidemiológiai Központ összesen nyolc szuperbaktérium (multirezisztens, azaz többféle antibiotikumnak ellenálló kórokozó) előfordulását követi nyomon Magyarországon. Tavaly 1384 beteget fertőzött meg gyógyszerrezisztens kórokozó, közülük több mint ötszázan meghaltak – tudta meg a zóna Böröcz Karolinától, az Országos Epidemiológiai Központ kórházi járványokkal foglalkozó osztályának vezető főorvosától. A legtöbb esetért Magyarországon is a már említett MRSA a felelős. Évente körülbelül 30 százalékkal nő a bejelentett esetek száma.
Ráadásul ezek a számok még korántsem tükrözik a valós helyzetet. Noha 2006 második felétől kötelező a kórházaknak jelenteni az egyedi fertőzéseket, nem minden egészségügyi intézmény teszi meg. Ráadásul a multirezisztens kórokozók jelenlétét az emberi szervezetben csak mikrobiológiai mintavétellel lehet kimutatni, ám ezek drágák, ezért nem túl gyakoriak a magyar kórházakban (a vérmintavételben például utolsók vagyunk Európában): az összes ágyszám 1-2 százalékára jut ilyen vizsgálat.
Böröcz Karolina szerint közelebb kerülünk a magyar valósághoz, ha az uniós átlagból indulunk ki. Az EU becslése szerint a kórházi betegek körülbelül 5 százaléka (összesen több mint kétmillió ember évente) szed össze valamilyen kórházi eredetű fertőzést, amely 1 százalékuk (körülbelül 175 ezer páciens) számára halállal végződött. Az arányokat Magyarországra vetítve meglehetősen sötét helyzetkép rajzolódik ki: a 2006-os betegforgalmi adatokkal számolva vélhetően 90 ezer ember fertőződhetett meg a kórházakban, s közülük legalább 900 beteg halhatott meg.
Németországban is hasonlók az arányok: a Német Kórház-Higiéniai Társaság (DGKH) szerint évente 600-700 ezer ember fertőz meg kórházi kórokozó, többségében rezisztens baktériumtörzsek. A sürgősségi ellátásban 5,7-6,3 százalék az esélye a megfertőződésnek. A páciensek 1 százalékánál, 60-70 ezer embernél a fertőzés végzetes, az esetek 3-4 százalékában pedig hozzájárul a halálozáshoz.
A baktériumok gyorsan tanulnak
S közben az az igazság, hogy magunknak kerestük a bajt. A modern emberiségnek ugyanis sikerült megkönnyítenie olyan baktériumok kifejlődését, amelyek ellenállnak a gyógyszereknek. A probléma nem a kórházakban kezdődik. Csak kórházi környezetben csúcsosodik ki, ahol sok legyengült immunrendszerű ember gyűlik össze zárt helyen – magyarázza az OEK osztályvezetője. A legtöbb antibiotikumot háziorvosok írják fel, pedig lehet, hogy pácienseik panaszait vírusok – s nem baktériumok – okozzák, amelyek ellen nem használnak az antibiotikumok. Pedig egy kábé ezer forintos gyorsteszt segítségével a rendelőben is könnyedén el lehetne dönteni a kérdést: vírus vagy baktérium. A háziorvosok azonban egyelőre nem motiváltak az ilyen tesztek alkalmazására, s ezt nem is várja el tőlük az egészségügyi kormányzat, nem fizet értük az egészségbiztosító.
A feleslegesen felírt antibiotikumok tömegéért viszont „hálásak” a mikrobák, amelyek így könnyedén ellenállóvá válnak egy-egy gyógyszerrel szemben. Az antibiotikumokkal szemben ellenállóvá vált baktériumok nem csak osztódással terjesztik a mutáns gént, hanem más baktériumokkal való géncserével is. Így egy teljesen ártalmatlan, de éppen rezisztens gyomorbaktérium átadhatja a védekezés trükkjeit akár egy tüdőgyulladást okozó, sokkal veszélyesebb dögnek.
Így nem csoda, hogy az orvostudomány nehezen tud velük lépést tartani. Két évvel a methicillin nevű antibiotikum az első – hatvanas évekbeli – alkalmazása után Nagy-Britanniában már megjelent az erről elnevezett Staphylococcus, az MRSA. A szuperkórokozó nemcsak a methicillinnel szemben vált ellenállóvá, hanem egyúttal több antibiotikumcsaládot is „kipipált”. Egy nemrég megjelent új törzse pedig a bivalyerősnek tartott Vancomycin nevű antibiotikummal szemben is érzéketlen, amellyel eddig a legtöbb esetben egyáltalán le tudták küzdeni.
Súlyosbítja a problémát, hogy új antibiotikumokat – amelyek legalább ideig-óráig hatásosak lehetnének – jelen pillanatban alig fejlesztenek a legnagyobb gyógyszergyártók (márpedig lényegében csak ők kísérleteznek új molekulákkal). Amerikai kutatók, akik átnézték a gyógyszerengedélyezési hatóság által az elmúlt években elfogadott új gyógyszereket, ezek alapján úgy saccolják: az ismereteik szerint fejlesztés alatt álló 506 leendő gyógyszer közül legfeljebb 6 lehet antibiotikum. A gyorsan meghaladottá váló antibiotikum egyszerűen nem elég jó biznisz.
Szinte bárhol, bármikor támadhatnak
A szuperbaktériumok ráadásul nem maradtak a kórházak falai között. Az MRSA egyik változata 2006 végén az Egyesült Államok hat olyan gyereket megölt, akik bizonyíthatóan nem voltak kórházban. A kórházakon kívül is zárt közösségekben – például iskolákban, börtönökben, laktanyákban, vallási közösségekben, hajléktalanszállókon – bukkant fel eddig a szuperbaktérium, amely kórházi válozataival szemben jobban kezelhető, mivel kevesebb gyógyszernek áll ellen. Kérdés, hogy meddig?
A multirezisztens kórokozók elleni küzdelem világprobléma és mindenhol számos nehézségbe ütközik, ám a szakértők szerint Magyarország évtizedes lemaradásban van a témában. A legtöbb európai országban például nemzeti programok léteznek a szuperbaktériumok visszaszorítására, hazánkban nincs ilyen.
Az Európai Uniót komolyan aggasztja a kórokozók növekvő rezisztenciája, már 2002-ben is ajánlásokat fogalmazott meg a velük szembeni küzdelemre, ám az ajánlások betartása nem kötelező. Magyarország is azon tagállamok közé tartozik, amely nem tartja be maradéktalanul az antibiotikumok racionális, óvatos alkalmazásával kapcsolatos ajánlásokat. A főorvos szerint átfogó hazai programra lenne szükség, amely tartalmazza a mikrobiológiai vizsgálatok számának növelését, a fertőzések felügyeleti rendszerének fejlesztését. Az ilyen programok bizonyítottan 30-50 százalékkal csökkentik a kórházi fertőzések számát, és igen jelentős mértékben visszaszorítják a multirezisztens kórokozókat (az osztrákoknak például ilyen intézkedésekkel sikerült 10 százalékkal csökkenteni az MRSA gyakoriságát.) Svédország gyorsan, jól lépett: az állam szorosan felügyeli a kialakuló új fertőzéseket és szükség esetén joguk van rendelkezni. Ez azt jelenti, hogy ha megjelenik egy rezisztens törzs, azonnal szigorú receptírási szabályokat vezetnek be. Így lehet az, hogy Svédországban a Staphylococcus-fertőzések alig két százaléka rezisztens, míg az USA-ban ez hatvan, Magyarországon pedig 25 százalék.
Mit tehet hát a beteg? Böröcz Karolina azt tanácsolja, ne forszírozzák az orvosnál az antibiotikumok felírását, különösen influenza vagy megfázás esetén. Megelőzésként semmiképp se szedjenek antibiotikumot! Ha az orvos antibiotikumot ír fel, az utasításoknak megfelelően – úgy és annyi ideig – kell szedni, ahogy az orvos előírja; az antibiotikumkúra nem szakítható meg akkor sem, ha már nem lázas az ember vagy már jobban érzi magát. Ha nem hat, az újabb kúra előtt mikrobiológiai és egyéb vizsgálatokra, illetve infektológiai konzultációra szóló beutalót kell kérni az orvostól.
Persze gyakran kell kezet mosni, különösen, ha hazaérnek bárhonnan, WC-használatot követően, ételkészítéskor, étkezéskor, a háziállatok gondozását követően (az állatok gyakran hordozói a multirezisztens kórokozóknak). A beteg kérje, hogy az orvos is mossa meg a kezét mielőtt megvizsgálná, tanácsolja a főorvos, bár elimeri, hogy a mi kulturánkban az orvos felszólítása bármire is nagyjából elképzelhetetlen.
1 megjegyzés:
Nagyon sz9morú dolog, hogy a legtöbb orvos, és sajnos állatorvos is (hiszen állatról emberre és fordítva terjedő kórokozó is van egy nagy rakat!) a leggyakrabban rutinból felír egy antibiotikumot, ahelyett,hogy gondolkodna egy kicsit, és esetleg tovább vizsgálódna, mielőtt cselekszik. Ne mondja már senki, hogy az a kb. 1000-2000 Ft-os mikrobiológiai vizsgálat drága! Egyébként ssem jó folyton gyógyszerrel tömni magunkat, különösen, ha már nem is használ, és kárt is okoz... Igazából nem értem, hogy a praktizáló orvosok mért nem rendelkeznek kellő felelősségtudattal, hiszen a beteg nem teheti meg, hogy mérlegeljen, egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy jó döntést hozzon, mert nem ért hozzá. Ez az orvos feladata, akinek igenis komolyan kellene venni a feladatát, hiszen életek múlnak rajta! Persze tisztelet a kivételnek, hisz nagyon sok jó orvos van, akik rendesen gyógyítanak.
Besze A.
Megjegyzés küldése