Teszünk rá, mi lesz velünk nyugdíjas éveinkben! Vagy mégsem...?

Nyugdíj.Vegyes érzelmekkel gondolunk rá.Többségünknek inkább összeugrik a gyomra, és nem a pálmafák alatt koktélozó idős házaspár ugrik be.

Pár éve meg sem hallottam ezt a témát, most meg az a tipikus érzésem van, hogy: majd csak megússzuk, talán nem is olyan nehéz, mint mondják, á ez ránk nem vonatkozik!
Szóval, hajlamos az ember ezt a valós problémát elodázni és azt gondolni, amit akkor szoktunk, amikor másokkal történik valami baj, reménykedünk, hogy velünk nem történhet meg.

Pedig jó esetben leszünk nyugdíjasok! Lehetséges, hogy a tücsök és a hangya meséjéből a hangyát lenne érdemes követni?

Te mi vagy: tücsök vagy hangya? Szerinted, hogyan lehet felkészülni a nyugdíjas évekre?

Milyen nyugdíjas életet képzelsz el magadnak? Véleményed szerint, mikortól kezdjen az ember gondoskodni erről az időszakról? Lehet-e a mai fizetések mellett "gondolni" ezekre az évekre?

Alább a Volsbank egy felmérését olvashatjátok, a cikk magáért beszél.

De csináljunk mi is egy kutatást? Írjátok meg, hogy Ti hogyan látjátok ezt a kérdést, mi a Ti válaszotok ezekre a felvetésekre?

Játszunk! Azok között, akik hozzászólnak, kisorsolok egy mindenki számára érdekes és hasznos könyvet:

Nyíri Zoltán - Hackl Krisztián:
Személyiségkalauz - üzleti szemmel-nem csak üzletembereknek

"A könyv az alkalmazkodás kiváló kézikönyve. Olvasmányos, szórakoztató és nem utolsó sorban tanulságos. Egy torzításmentes magunkról. Aki érteni akar másokat, és tenni akar másokért, azoknak szól. Gratulálok a szerzőknek. Remek munka!! De igazán az olvasónak gratulálok, hogy a könyvvel kulcsot keres másokhoz. Itt megtalálja, és fontos, hogy kit fog kinyitni! Jó olvasást!" (Tonk Emil)

A vérmérsékleti típusok (szangvinikus, kolerikus, melankolikus, flegmatikus) megismerésének segítségével ilyen kérdésekre kaphat választ: Hogyan érjem el, hogy mások hamarabb a bizalmukba fogadjanak, és fontossá váljak a szemükben? Hogyan motiváljak másokat? Hogyan érezzek rá könnyebben az ügyfeleim igényeire? Mire számíthatok az üzleti partnereimtől, kollégáimtól?

A Volksbank és a Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet közös felméréséből kiderül: az aktív korú népesség fele egyáltalán nem, illetve alig készül nyugdíjas korára. A megkérdezettek kétharmada még a nyugdíjkorhatárral sincs tisztában, vagyis nem tudja, hogy hány éves koráig kell dolgoznia.

„Arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy a magyar lakosság jelentős része szinte egyáltalán nem törődik azzal, hogy nyugdíjba vonulása után miként fog megélni. Úgy véljük, hogy ezen mindenképpen változtatni kell, s ennek első lépése a közvélemény tájékoztatása erről a nem éppen rózsás helyzetről. Ezért hozzuk nyilvánosságra az ezzel kapcsolatos kutatásunk eredményét.” – mondta sajtótájékoztatóján Dr. Balázs László az idén 15 éves Magyarországi Volksbank Zrt. elnök-vezérigazgatója.

A Volksbank 3 éve áll kapcsolatban a Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézettel (GVI), amellyel közösen a kis- és középvállalkozások helyzetét és várakozásait tükröző konjunktúra indexet, a KKV Körképet negyedéves rendszerességgel vizsgálja és publikálja. A közös munka folytatásaként 2007 őszén újabb nagyszabású kutatást indítottak el. Ennek során a kutatók az aktív korú magyar lakosság nyugdíjrendszerrel kapcsolatos tájékozottságát, jövedelmi helyzetét, és megtakarítási hajlandóságait vizsgálták. Az 1000 fős mintán végzett felmérés adatai alapján a kutatás a „Hogyan (nem) készülnek a magyarok nyugdíjas éveikre?” címet kapta.

A kapott adatok meglehetősen drámai képet mutatnak arról, mennyire nem tájékozott és felkészületlen a magyar lakosság a nyugdíj ügyében. A felmérés alapján kijelenthető, hogy az aktív korú népességnek, vagyis 6,8 millió embernek a fele egyáltalán nem, illetve alig készül nyugdíjas korára. A megkérdezettek kétharmada még a nyugdíjkorhatárral sincs tisztában, vagyis nem tudja, hogy hány éves koráig kell dolgoznia.

Csak minden 12. megkérdezett tudott arra válaszolni, hogy pontosan mennyi nyugdíjjárulékot fizet. Mindössze 17 százalék, vagyis minden 6. munkavállaló fizet be pénzt valamelyik önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztárnak, s ugyanekkora hányad mondta azt, hogy egyéb nyugdíj célú megtakarításokkal rendelkezik.

A legmarkánsabb – és egyben legnagyobb veszélyt hordozó – jelenség, hogy azoknak a dolgozóknak, akik jövedelmüket számlára, vagy éppen zsebbe kapják, ritkábban vannak nyugdíjcélú megtakarításai. Ők azok, akiknek nyugdíjba vonulásuk után valószínűleg jelentős anyagi problémákkal kell majd szembenézniük.

„A kutatás talán legfontosabb következtetése, hogy ez a fajta tájékozatlanság és felkészületlenség komoly kockázatokat jelent: nemcsak az egyén, de az egész társadalom számára” – jelentette ki Tóth István János, a GVI ügyvezetője. Hozzátette, hogy riasztó az a megállapítás, miszerint nagyon sokan olyan szemlélettel állnak a kérdéshez, amely „az állam majd úgyis megsegít” kijelentéssel foglalható össze. Ha ez a szemlélet nem változik meg, akkor őket nyugdíjba vonulásuk után az időskori szegénység fenyegetheti. Fontos lenne, hogy minél többen felismerjék: nagyobb tudatossággal, és felelősségvállalással kell a nyugdíj ügyéhez hozzáállni.