Őszintén szólva se itt, se máshol nem volt túlzottan optimista a hangulat.Válságtól hangos minden és az emberek akár vállalkozók, akár alkalmazottak félnek.
A válság tény, de azt vettem észre, hogy a negatív médiának sikerült elvenni az emberektől azt a maradék életerőt, bizakodást, vágyat is, ami eddig megmaradt bennük, ami pont nagyon kellene a túléléshez.
Meggyőződésem, hogy az álmok ingyen vannak és elengedhetetlenek bármilyen kezdéshez és teremtéshez.
Amikor beszélgetek valakivel és látom, hogy sikeres lehetne, tehetséges, minden képessége megvan, hogy felépítsen pl. egy Sunrider üzletet és különböző kifogásokkal az első lépést sem meri megtenni,akkor ezt az embert nagyon sajnálom és vérzik a szívem miatta, ugyanakkor meg is értem.
Elvették az álmait vagy csak kicsit mer már álmodni és számára soha nem fog eljönni a tökéletes, ideális állapot a változtatáshoz.
Nem attól a kicsi befektetéstől kell félni, amit a Sunriderben és a hozzá hasonló vállalkozásban kockáztatni kell,nem attól, hogy túl nehéz az üzletépítés, hanem attól, hogy valóban elég erős-e a vágyad az álmod, hogy ne tudjanak eltéríteni a céljaid felől!
Ha valóban akarsz gazdag lenni, és vannak álmaid, akkor meg fogod tapasztalni!
Sokan csak beszélnek arról, hogy mit szeretnének, általában visszafogott tervekről,és a megvalósítás felelősségét is áthárítják a férjre, a feleségre, családra, a körülményekre, az időhiányra.....Önigazolások tömkeletét hallom.
Higgyétek el,ha nagy álmaid vannak, akkor abban az erő is nagyobb és a megvalósítás is könnyebb! Merjetek álmodni!
Amikor nagyon szegény voltam,akkor se gondoltam magam soha ,egy percig sem szegénynek és mindig is az átlag ember számára nevetséges álmaim és terveim voltak.
Ibolya, szállj már le a Földre!- mondták gyakorta.
Mára bebizonyosodott, hogy ennek a repkedő mentalitásnak köszönhetem, élményeimet a legnagyobb örömeimet és az eredményeimet.
Ezért, most mindenkit arra bíztatok, hogy ne álljon be a kishitű,erőtlen hitük vesztett emberek közé!(Családtagok is veszélyesek! :) )Merjetek álmodni, mert ez a titok nyitja!
Bármilyen hihetetlen, de most, amikor úgy tűnik kevesebb esély van bármi teremtéséhez, pont most kell nagyot álmodni és erősebben bízni.
Ezt a gondolatomat igazolja az alábbi írás is.
NEM IS AKARSZ GAZDAG LENNI!
A képzelőerőd határa az egyetlen határod
2008-07-24, 20:53:26
Általános vélemény, hogy minden ember gazdag akar lenni. S bár a „gazdagság” relatív fogalom, ki merem jelenteni, hogy valójában nem is akarjátok.
Amikor egy fejlesztő program egyik feladata azt kéri a résztvevőktől,hogy írják le, mire költenétek, ha végtelen mennyiségű pénz állna a rendelkezésükre. Bármennyire is hihetetlen, százból alig egy alkalommal fordul elő, hogy valaki képzeletben túllép a realitáson, tehát sokkal költségesebb dolgokkal hozakodik elő a listájában, mint amit tulajdonképpen meg is vehet, ha egy kicsit összébb húzza a nadrágszíjat.
Tudjátok mit jelent ez? A legtöbben megálltok a vágynál, ami nem több egy gondolatnál, ami hol megjelenik, hol elillan. Százból egy ember tud a képzelőereje segítségével továbblépni, és konkrét célokat meghatározni.
A játékban végtelen mennyiségű pénz áll a rendelkezésedre, te mégis azt írod, hogy felújítod a lakást. Azt választod – miközben kimeríthetetlen a bankszámlád – hogy egész nap kaparod a falat. Ugyan miért tennéd? A képzeletedben vagy, működtesd a képzelőerődet, tágítsd a határaidat! Amíg erre képtelen vagy, ne várd, hogy a valóságodban milliók induljanak feléd.
Aztán azt írod, hogy veszel egy használt autót. Miért használtat, könyörgöm? Tele vagy pénzzel, a világ bármelyik autóját megveheted!
Érted már, hogy mi a gond? Sokkal jobb minőségű életre vágysz, de nem tudsz a valóság fölé emelkedni, még csak játszani sem tudsz azzal a gondolattal, hogy az Univerzum végtelen bőségéhez te is hozzájuthatsz. Még elméletben sem állsz készen arra, hogy befogadd a gazdagságot, holott teljesen természetes kívánság a részedről, hogy a jólét minden formája beáramoljon a tapasztalatodba.
Ha a fejedben lévő képernyőn nem tudsz annál nagyobb gazdagságot elképzelni, mint amit a jelenlegi helyzetedből kiindulva lehetségesnek vélsz, nem is tudsz annál nagyobbat megteremteni. Ha a lakásfelújításig vagy a használt autóig ér a képzelet, a valóság is addig fog tartani. A dolgok úgy fognak rendeződni, hogy megvalósulhasson a lakásfelújítás, vagy birtokodba kerülhessen egy használt autó.
Wallace D. Wattles ugyanezt sokkal szebben így fogalmazta meg A gazdagság bölcsességében: „Ahhoz, hogy gazdag légy, gondolatilag megformálhatod a dolgokat, majd pedig azáltal, hogy ezeket a gondolatokat rávetíted az Alaktalan Létezőre, kezdeményezheted, hogy a dolog, amire gondolsz, csakugyan létre is jöjjön, s életed részévé váljon.”
Tehát a legfontosabb kérdés, amit fel kell tenni magadnak, hogy biztosan gazdag akarsz-e lenni, aztán pedig az, hogy fel vagy-e készülve lelkileg és persze tudásban a gazdagságra.
El tudod képzelni magad, amint ésszerűen költöd és megfontoltan fekteted be a millióidat? A gazdagság ugyanis nem azt jelenti, hogy két kézzel szórod a pénzt, hogy a világon mindent megveszel, ami csak a kezed ügyébe kerül.
Ha mostanság úgy élsz, hogy mindenféle vacakra költöd a pénzed, ami aztán a pincében porosodik, biztos lehetsz benne, hogy a vagyonodat is ugyanígy herdálnád el.
Ha viszont lelki szemeiddel látod magad az arany középúton, még mindig van egy kérdés, amire célszerű igennel felelned: Hajlandó vagy tenni érte? Hajlandó vagy tenni azért, hogy gazdag légy?
Például ebben a hónapban eltetted a fizetésed 10 százalékát, hogy később legyen mit befektetned?
Ha nem vagy megelégedve a jelenlegi munkáddal, érdeklődtél másik állás vagy továbbképzés után?
Hoztál néhány megszorító intézkedést a vállalkozásodban vagy a családodban, hogy átvészeljétek a nehéz időszakot?
Tettél bármit, amivel kimozdíthatod magad a helyzetedből?
A jelenlegi körülményeid között, bizonyára azt gondolod, hogy ha rengeteg pénzed lenne, hűsítő koktélokat szürcsölgetve egész nap süttetnéd magad a napon. Csakhogy a tapasztalat azt bizonyítja, hogy az ilyesfajta henyélésbe igen hamar beleun bármelyik újdonsült milliárdos. Egy hónap vagy egy év múlva mindenki csinálni akar valamit. A legtöbben – és ez tényleg nem egyedi példa – visszamennek dolgozni, mert nem látnak más alternatívát az idő eltöltésére.
Mások viszont – ők lényegesen kevesebben vannak – elkezdik valóban élvezni az életet: alkotnak valami nagyszerű dolgot vagy tanulnak valami egészen újat magukról vagy a világról.
2 megjegyzés:
Nos, valóban ez a nagy kérdés. Számomra megdöbbentő, hogy az emberek nagy része nem ott bukik el, hogy nem hajlandó tenni érte, hanem nincs felkészülve arra, hogy jó történjen vele, és valójában nem is akarja. Akkor van igazán végünk, ha eljutunk odáig, hogy már nem akarunk jobbat, egyszerűen feladjuk és beletörődünk. Sajnos én sem teszek eleget érte, mert akkor már megkaptam volna, de sohasem késő, és emberek! Legalább küzdjünk magunkért, és törekedjünk arra, hogy jók legyünk, jót tegyünk, és jót kapjunk!
Besze Anna
Anna!
A szívemből szóltál.....
...de én sem adom fel....!!!!
Hajni
Megjegyzés küldése