Imádom a romantikus, érzelmes történeteket, filmben, könyvben és az életben is! A lányom és a férjem, már előre szólnak, ha ilyesmi megy a tévében, hogy készítsem elő a zsebkendőt.Gyakran mondják nevetve: Anyu, Te úgyis bőgni fogsz ezen is!
Szóval, hihetetlen módon tudok sírni az örömtől és a bánattól is.
Sokszor gondoltam, hogy ez lehet, hogy hátrány, talán valami" szőkenős" butaság és jobb, ha hallgatok érzelgőségemről , hiszen az élet kemény és csak az erősek maradnak felül, csak ők lehetnek sikeresek......
De a mostani fejemmel már másképp gondolom.Nem bánom, hogy a szívemmel is látom a dolgokat. A komoly üzlet még nem zárja ki az érzelmességet, sőt együtt működik igazán.
Férjemmel Cipruson, naplemente az Aphrodite születése helyén. Hát, nem romantikus? :)
Az érzelmek soha nem szégyellni való dolgok.
Az érzelmek nélkül nincs tiszta kapcsolat és nincs szenvedély.
Az érzelmek szükségesek az álmokhoz a tervek megszületéséhez.
Az érzelmek jó tanácsadók, hiszen közlik veled a gondolataid minőségét.
Az érzelmi szintünk meghatározzák energiaszintünket, ami befolyásolja munkánkat, kapcsolatainkat jó vagy rossz irányban.
Nem akarok itt nagyon bölcsnek látszani, de visszatekintve az elmúlt 45 évre: nem bánom , hogy ilyen vagyok!Igen,voltam fenn, voltam lenn az életem során, minden érzést "kitapasztaltam már, boldoggá tett a lelkesedés, a szenvedély, megtört a bánat, a hazugság, a csalódottság, de így volt értelme.
A Sunrideres Hálózatépítést is azért választottam, mert itt jó, ha valaki" érzéki" :), ha empatikus és tud lelkesedni ezerrel, hiszen az emberek megosztják velünk az álmaikat, beengednek az életükbe és bizalmat szavaznak nekünk. A közös siker elképzelhetetlen lenne, ha ezt a "munkát" :) nem szívből csinálnánk. Az üzlet nem csak számokból áll!( Hadd jegyezzem meg, azok a sikeres emberek, akiket ismerek vagy olvastam róluk mind, egytől-eggyig szenvedélyes, érzelemgazdag emberek voltak) Jó úgy dolgozni, hogy érzelmekkel fűtve csináljuk azt, amit csinálunk és persze az az igazi, ha a pozitív érzelmekből jut több!
Hogy mire föl van most ez a kis filozófálás? Rendszeresen kapok hírlevelet egy jópofa honlap szerzőjétől, Papp Gergelytől (www. vagyvideo.hu), így volt ez a napokban is. Egy élményét mesélte el, ami nem rég történt vele és ez a történet késztetett erre az önvallomásra. Szerintem, azon túl, hogy édes a "lovesztori", azért érdemes a Gergő megfigyelésén és okfejtésén is elgondolkodni.
Szóval, érzelgősebb barátaim! Elő a zsebkendővel!
Leánykérés a reptéren
A történetet elolvashatod erre a linkre kattintva: http://www.vagyvideo.hu/hirlevel/11_honlap.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése