Egy csodálatos filmet láttam ma a tvben.Szívből ajánlom mindenkinek. 2006 ban készült,már kapható DVD-n.Ebben a rohanó, bizonytalan világban, határozottan erőt ad a mindennapi küzdelmeinkhez.(Akik ismernek el tudják képzelni, hogy szükségem volt néhányszor a zsebkendőre..:) )
Chris Gardner olyan ember, aki alighanem példája lehetne a kitartásnak, a hitnek és az akaratnak. Gardner házaló ügynök volt, sikeres üzletember lett. Az úton azonban, amely neki jutott, csak kevesen tudtak volna végigmenni. Az ő története a boldogság nyomában című film, életrajzi dráma.
Egyszer megkérdezték tőlem, hogy mi a boldogság - szerintem. Azt feleltem, hogy a boldogság az a pillanat, amelyről akkor tudjuk meg, hogy boldogság volt, amikor már elmúlt. Sokat vitatkoztunk aztán erről, de valahogyan azóta sem tudok szabadulni attól a képzettől, hogy a boldogság állapota alapvetően olyannyira természetes, hogy észre sem vesszük. Annál inkább feltűnő a hiánya. Ezért van aztán, hogy könnyebb lenne választ adni arra, hogy mi a boldogtalanság.
Van ebben a filmben valami, ami egyszerre vonz és egyszerre taszít. Mert ez a film valahol a propaganda, a giccs és a valóság határán mozog. Mégis tetszik. Mert amikor azt gondolom, hogy az emberi fantázia végtelen, és képes kitalálni olyan dolgokat, amelyekkel az életben aligha találkoznánk, akkor szembesülök Chris Gardner (Will Smith) történetével, a házaló kereskedő életével.
Megtörtént esetet dolgoz fel a film. Gardner hús-vér ember. Korunk Amerikájának hőse, példaképe (ezért propaganda), aki igen kemény munkával bizonyítja be, hogy igenis érdemes a társadalom megbecsülésére. Ő a férfi, aki bebizonyítja, hogy akkor sem kell feladni semmit, legfőképp az álmainkat nem, ha csak pár dollárral a zsebünkben állunk az utca közepén; ha lelép a feleségünk, mert egy szociális lúzert lát bennünk; ha egyetlen örömünk a legnagyobb gond is, egy gyermek, akit fel nevelni becsületben, tisztességben; és ha tényleg nem maradt másunk, csak az agyunk és a szívünk, amivel azért illik kezdeni valamit, ha nem akarunk eltűnni az olvasztótégelyben.
Gardner életének története minden példaértéke ellenére olyannyira emberi, hogy messze túlmutat minden propagandán. Ettől a filmtől aligha gondolják majd úgy hontalanok és nincstelenek milliói, hogy most aztán megvan a recept a boldogtalanság ellen, és nem is kell azt hinni, hogy bárki le tudná másolni Gardnert, de ha boldogságot nem is, reményt azért meríthet ebből a filmből bárki. A többi csak rajta múlik.
És persze lehetne már-már lavóros hollywoodi zokogtatós giccs is a film, mert Gabriele Muccino úgy tudja fokozni a feszültséget, hogy elszorul az ember torka, amikor az alvó gyermekének arcára hull a főhős könnye. De még ez sem olyan nagy baj, tudva, hogy megtörtént esetről van szó.
Mert az élet sosem lehet giccses, egyetlen gyönyörűséges vagy mélyen drámai pillanata sem az. Csak az ábrázolás lehet giccses, amellyel bemutatjuk. Naplementeeffekt - így hívom. Mert például amikor állok az óceán partján, és nézem, amint a nap lebukik a horizonton, az szép és feltöltekezős. De mindezt kívülről látni túlmegy minden határon. Ezért sem bánom, ha kövér könnycseppeket látok Gardner arcán, mert elhiszem, hogy a lelke szakadt meg ott, abban a pillanatban, a mosdó padlóján, ölében az alvó fiával. Elhiszem, hogy még ott is arra gondolt, hogy a reményen kívül csakis önmagában bízhat, jóllehet, ez abban a pillanatban sem tűnt valami soknak.
S hogy mégis valóságos a történet, ez az egyetlen dolog, amiért rohantam megvenni DVD-n is a filmet és feltettem a polcra, s amiért biztosan le fogom venni jónéhányszor, és megnézem majd újra. Mert azon mindig elámulok, hogy micsoda sorsok ? példaértékű sorok ? között éljük a napjainkat, s hogy mennyire csak saját boldogságunkra vagy éppen boldogtalanságunkra vagyunk képesek figyelni.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy az életet aszerint gondoljuk el, ahogyan mi találkozunk a dolgaival, ahogyan szembe jönnek velünk. És ez még csak nem is volna baj, ám ha megpróbáljuk legalább megérteni az összefüggéseit ennek a világnak, akkor talán hamarabb eljutunk arra a felismerésre is, hogy nem kell keresni a boldogságot, és még csak azon sem kell gondolkozni, hogy mit jelent a szó: boldogság.
Ha megnéztétek a filmet, szóljatok hozzá, mi a Ti véleményetek?
2009. március 22., vasárnap
2009. március 9., hétfő
Valóban akarsz gazdag lenni?
Az elmúlt hetekben sok emberrel találkoztam.Voltam néhány tréningen és meghívtak egy online konferenciára is városunkban Győrben,válságkezelés címén, melyen igyekeztek a vállalkozókat újításra ,fejlesztésre buzdítani és a túlélés stratégiáit megtanítani.
Őszintén szólva se itt, se máshol nem volt túlzottan optimista a hangulat.Válságtól hangos minden és az emberek akár vállalkozók, akár alkalmazottak félnek.
A válság tény, de azt vettem észre, hogy a negatív médiának sikerült elvenni az emberektől azt a maradék életerőt, bizakodást, vágyat is, ami eddig megmaradt bennük, ami pont nagyon kellene a túléléshez.
Meggyőződésem, hogy az álmok ingyen vannak és elengedhetetlenek bármilyen kezdéshez és teremtéshez.
Amikor beszélgetek valakivel és látom, hogy sikeres lehetne, tehetséges, minden képessége megvan, hogy felépítsen pl. egy Sunrider üzletet és különböző kifogásokkal az első lépést sem meri megtenni,akkor ezt az embert nagyon sajnálom és vérzik a szívem miatta, ugyanakkor meg is értem.
Elvették az álmait vagy csak kicsit mer már álmodni és számára soha nem fog eljönni a tökéletes, ideális állapot a változtatáshoz.
Nem attól a kicsi befektetéstől kell félni, amit a Sunriderben és a hozzá hasonló vállalkozásban kockáztatni kell,nem attól, hogy túl nehéz az üzletépítés, hanem attól, hogy valóban elég erős-e a vágyad az álmod, hogy ne tudjanak eltéríteni a céljaid felől!
Ha valóban akarsz gazdag lenni, és vannak álmaid, akkor meg fogod tapasztalni!
Sokan csak beszélnek arról, hogy mit szeretnének, általában visszafogott tervekről,és a megvalósítás felelősségét is áthárítják a férjre, a feleségre, családra, a körülményekre, az időhiányra.....Önigazolások tömkeletét hallom.
Higgyétek el,ha nagy álmaid vannak, akkor abban az erő is nagyobb és a megvalósítás is könnyebb! Merjetek álmodni!
Amikor nagyon szegény voltam,akkor se gondoltam magam soha ,egy percig sem szegénynek és mindig is az átlag ember számára nevetséges álmaim és terveim voltak.
Ibolya, szállj már le a Földre!- mondták gyakorta.
Mára bebizonyosodott, hogy ennek a repkedő mentalitásnak köszönhetem, élményeimet a legnagyobb örömeimet és az eredményeimet.
Ezért, most mindenkit arra bíztatok, hogy ne álljon be a kishitű,erőtlen hitük vesztett emberek közé!(Családtagok is veszélyesek! :) )Merjetek álmodni, mert ez a titok nyitja!
Bármilyen hihetetlen, de most, amikor úgy tűnik kevesebb esély van bármi teremtéséhez, pont most kell nagyot álmodni és erősebben bízni.
Ezt a gondolatomat igazolja az alábbi írás is.
NEM IS AKARSZ GAZDAG LENNI!
A képzelőerőd határa az egyetlen határod
2008-07-24, 20:53:26
Általános vélemény, hogy minden ember gazdag akar lenni. S bár a „gazdagság” relatív fogalom, ki merem jelenteni, hogy valójában nem is akarjátok.
Amikor egy fejlesztő program egyik feladata azt kéri a résztvevőktől,hogy írják le, mire költenétek, ha végtelen mennyiségű pénz állna a rendelkezésükre. Bármennyire is hihetetlen, százból alig egy alkalommal fordul elő, hogy valaki képzeletben túllép a realitáson, tehát sokkal költségesebb dolgokkal hozakodik elő a listájában, mint amit tulajdonképpen meg is vehet, ha egy kicsit összébb húzza a nadrágszíjat.
Tudjátok mit jelent ez? A legtöbben megálltok a vágynál, ami nem több egy gondolatnál, ami hol megjelenik, hol elillan. Százból egy ember tud a képzelőereje segítségével továbblépni, és konkrét célokat meghatározni.
A játékban végtelen mennyiségű pénz áll a rendelkezésedre, te mégis azt írod, hogy felújítod a lakást. Azt választod – miközben kimeríthetetlen a bankszámlád – hogy egész nap kaparod a falat. Ugyan miért tennéd? A képzeletedben vagy, működtesd a képzelőerődet, tágítsd a határaidat! Amíg erre képtelen vagy, ne várd, hogy a valóságodban milliók induljanak feléd.
Aztán azt írod, hogy veszel egy használt autót. Miért használtat, könyörgöm? Tele vagy pénzzel, a világ bármelyik autóját megveheted!
Érted már, hogy mi a gond? Sokkal jobb minőségű életre vágysz, de nem tudsz a valóság fölé emelkedni, még csak játszani sem tudsz azzal a gondolattal, hogy az Univerzum végtelen bőségéhez te is hozzájuthatsz. Még elméletben sem állsz készen arra, hogy befogadd a gazdagságot, holott teljesen természetes kívánság a részedről, hogy a jólét minden formája beáramoljon a tapasztalatodba.
Ha a fejedben lévő képernyőn nem tudsz annál nagyobb gazdagságot elképzelni, mint amit a jelenlegi helyzetedből kiindulva lehetségesnek vélsz, nem is tudsz annál nagyobbat megteremteni. Ha a lakásfelújításig vagy a használt autóig ér a képzelet, a valóság is addig fog tartani. A dolgok úgy fognak rendeződni, hogy megvalósulhasson a lakásfelújítás, vagy birtokodba kerülhessen egy használt autó.
Ha ez volt a legnagyobb vágyad, és a megvalósulása örömmel tölt el, nagyszerűen működtetted a Vonzás Törvényét. Ha viszont ennél sokkal többre vágysz, ha még mindig összeszorul a szíved egy tengerparti villa vagy egy tűzpiros Ferrari láttán, tudd, hogy a képzelőerőd határait (s ezáltal az Univerzum mozgásterét) igencsak szűkre szabtad.
Wallace D. Wattles ugyanezt sokkal szebben így fogalmazta meg A gazdagság bölcsességében: „Ahhoz, hogy gazdag légy, gondolatilag megformálhatod a dolgokat, majd pedig azáltal, hogy ezeket a gondolatokat rávetíted az Alaktalan Létezőre, kezdeményezheted, hogy a dolog, amire gondolsz, csakugyan létre is jöjjön, s életed részévé váljon.”
Tehát a legfontosabb kérdés, amit fel kell tenni magadnak, hogy biztosan gazdag akarsz-e lenni, aztán pedig az, hogy fel vagy-e készülve lelkileg és persze tudásban a gazdagságra.
El tudod képzelni magad, amint ésszerűen költöd és megfontoltan fekteted be a millióidat? A gazdagság ugyanis nem azt jelenti, hogy két kézzel szórod a pénzt, hogy a világon mindent megveszel, ami csak a kezed ügyébe kerül.
Ha mostanság úgy élsz, hogy mindenféle vacakra költöd a pénzed, ami aztán a pincében porosodik, biztos lehetsz benne, hogy a vagyonodat is ugyanígy herdálnád el.
Ha viszont lelki szemeiddel látod magad az arany középúton, még mindig van egy kérdés, amire célszerű igennel felelned: Hajlandó vagy tenni érte? Hajlandó vagy tenni azért, hogy gazdag légy?
Például ebben a hónapban eltetted a fizetésed 10 százalékát, hogy később legyen mit befektetned?
Ha nem vagy megelégedve a jelenlegi munkáddal, érdeklődtél másik állás vagy továbbképzés után?
Hoztál néhány megszorító intézkedést a vállalkozásodban vagy a családodban, hogy átvészeljétek a nehéz időszakot?
Tettél bármit, amivel kimozdíthatod magad a helyzetedből?
A jelenlegi körülményeid között, bizonyára azt gondolod, hogy ha rengeteg pénzed lenne, hűsítő koktélokat szürcsölgetve egész nap süttetnéd magad a napon. Csakhogy a tapasztalat azt bizonyítja, hogy az ilyesfajta henyélésbe igen hamar beleun bármelyik újdonsült milliárdos. Egy hónap vagy egy év múlva mindenki csinálni akar valamit. A legtöbben – és ez tényleg nem egyedi példa – visszamennek dolgozni, mert nem látnak más alternatívát az idő eltöltésére.
Mások viszont – ők lényegesen kevesebben vannak – elkezdik valóban élvezni az életet: alkotnak valami nagyszerű dolgot vagy tanulnak valami egészen újat magukról vagy a világról.
Őszintén szólva se itt, se máshol nem volt túlzottan optimista a hangulat.Válságtól hangos minden és az emberek akár vállalkozók, akár alkalmazottak félnek.
A válság tény, de azt vettem észre, hogy a negatív médiának sikerült elvenni az emberektől azt a maradék életerőt, bizakodást, vágyat is, ami eddig megmaradt bennük, ami pont nagyon kellene a túléléshez.
Meggyőződésem, hogy az álmok ingyen vannak és elengedhetetlenek bármilyen kezdéshez és teremtéshez.
Amikor beszélgetek valakivel és látom, hogy sikeres lehetne, tehetséges, minden képessége megvan, hogy felépítsen pl. egy Sunrider üzletet és különböző kifogásokkal az első lépést sem meri megtenni,akkor ezt az embert nagyon sajnálom és vérzik a szívem miatta, ugyanakkor meg is értem.
Elvették az álmait vagy csak kicsit mer már álmodni és számára soha nem fog eljönni a tökéletes, ideális állapot a változtatáshoz.
Nem attól a kicsi befektetéstől kell félni, amit a Sunriderben és a hozzá hasonló vállalkozásban kockáztatni kell,nem attól, hogy túl nehéz az üzletépítés, hanem attól, hogy valóban elég erős-e a vágyad az álmod, hogy ne tudjanak eltéríteni a céljaid felől!
Ha valóban akarsz gazdag lenni, és vannak álmaid, akkor meg fogod tapasztalni!
Sokan csak beszélnek arról, hogy mit szeretnének, általában visszafogott tervekről,és a megvalósítás felelősségét is áthárítják a férjre, a feleségre, családra, a körülményekre, az időhiányra.....Önigazolások tömkeletét hallom.
Higgyétek el,ha nagy álmaid vannak, akkor abban az erő is nagyobb és a megvalósítás is könnyebb! Merjetek álmodni!
Amikor nagyon szegény voltam,akkor se gondoltam magam soha ,egy percig sem szegénynek és mindig is az átlag ember számára nevetséges álmaim és terveim voltak.
Ibolya, szállj már le a Földre!- mondták gyakorta.
Mára bebizonyosodott, hogy ennek a repkedő mentalitásnak köszönhetem, élményeimet a legnagyobb örömeimet és az eredményeimet.
Ezért, most mindenkit arra bíztatok, hogy ne álljon be a kishitű,erőtlen hitük vesztett emberek közé!(Családtagok is veszélyesek! :) )Merjetek álmodni, mert ez a titok nyitja!
Bármilyen hihetetlen, de most, amikor úgy tűnik kevesebb esély van bármi teremtéséhez, pont most kell nagyot álmodni és erősebben bízni.
Ezt a gondolatomat igazolja az alábbi írás is.
NEM IS AKARSZ GAZDAG LENNI!
A képzelőerőd határa az egyetlen határod
2008-07-24, 20:53:26
Általános vélemény, hogy minden ember gazdag akar lenni. S bár a „gazdagság” relatív fogalom, ki merem jelenteni, hogy valójában nem is akarjátok.
Amikor egy fejlesztő program egyik feladata azt kéri a résztvevőktől,hogy írják le, mire költenétek, ha végtelen mennyiségű pénz állna a rendelkezésükre. Bármennyire is hihetetlen, százból alig egy alkalommal fordul elő, hogy valaki képzeletben túllép a realitáson, tehát sokkal költségesebb dolgokkal hozakodik elő a listájában, mint amit tulajdonképpen meg is vehet, ha egy kicsit összébb húzza a nadrágszíjat.
Tudjátok mit jelent ez? A legtöbben megálltok a vágynál, ami nem több egy gondolatnál, ami hol megjelenik, hol elillan. Százból egy ember tud a képzelőereje segítségével továbblépni, és konkrét célokat meghatározni.
A játékban végtelen mennyiségű pénz áll a rendelkezésedre, te mégis azt írod, hogy felújítod a lakást. Azt választod – miközben kimeríthetetlen a bankszámlád – hogy egész nap kaparod a falat. Ugyan miért tennéd? A képzeletedben vagy, működtesd a képzelőerődet, tágítsd a határaidat! Amíg erre képtelen vagy, ne várd, hogy a valóságodban milliók induljanak feléd.
Aztán azt írod, hogy veszel egy használt autót. Miért használtat, könyörgöm? Tele vagy pénzzel, a világ bármelyik autóját megveheted!
Érted már, hogy mi a gond? Sokkal jobb minőségű életre vágysz, de nem tudsz a valóság fölé emelkedni, még csak játszani sem tudsz azzal a gondolattal, hogy az Univerzum végtelen bőségéhez te is hozzájuthatsz. Még elméletben sem állsz készen arra, hogy befogadd a gazdagságot, holott teljesen természetes kívánság a részedről, hogy a jólét minden formája beáramoljon a tapasztalatodba.
Ha a fejedben lévő képernyőn nem tudsz annál nagyobb gazdagságot elképzelni, mint amit a jelenlegi helyzetedből kiindulva lehetségesnek vélsz, nem is tudsz annál nagyobbat megteremteni. Ha a lakásfelújításig vagy a használt autóig ér a képzelet, a valóság is addig fog tartani. A dolgok úgy fognak rendeződni, hogy megvalósulhasson a lakásfelújítás, vagy birtokodba kerülhessen egy használt autó.
Wallace D. Wattles ugyanezt sokkal szebben így fogalmazta meg A gazdagság bölcsességében: „Ahhoz, hogy gazdag légy, gondolatilag megformálhatod a dolgokat, majd pedig azáltal, hogy ezeket a gondolatokat rávetíted az Alaktalan Létezőre, kezdeményezheted, hogy a dolog, amire gondolsz, csakugyan létre is jöjjön, s életed részévé váljon.”
Tehát a legfontosabb kérdés, amit fel kell tenni magadnak, hogy biztosan gazdag akarsz-e lenni, aztán pedig az, hogy fel vagy-e készülve lelkileg és persze tudásban a gazdagságra.
El tudod képzelni magad, amint ésszerűen költöd és megfontoltan fekteted be a millióidat? A gazdagság ugyanis nem azt jelenti, hogy két kézzel szórod a pénzt, hogy a világon mindent megveszel, ami csak a kezed ügyébe kerül.
Ha mostanság úgy élsz, hogy mindenféle vacakra költöd a pénzed, ami aztán a pincében porosodik, biztos lehetsz benne, hogy a vagyonodat is ugyanígy herdálnád el.
Ha viszont lelki szemeiddel látod magad az arany középúton, még mindig van egy kérdés, amire célszerű igennel felelned: Hajlandó vagy tenni érte? Hajlandó vagy tenni azért, hogy gazdag légy?
Például ebben a hónapban eltetted a fizetésed 10 százalékát, hogy később legyen mit befektetned?
Ha nem vagy megelégedve a jelenlegi munkáddal, érdeklődtél másik állás vagy továbbképzés után?
Hoztál néhány megszorító intézkedést a vállalkozásodban vagy a családodban, hogy átvészeljétek a nehéz időszakot?
Tettél bármit, amivel kimozdíthatod magad a helyzetedből?
A jelenlegi körülményeid között, bizonyára azt gondolod, hogy ha rengeteg pénzed lenne, hűsítő koktélokat szürcsölgetve egész nap süttetnéd magad a napon. Csakhogy a tapasztalat azt bizonyítja, hogy az ilyesfajta henyélésbe igen hamar beleun bármelyik újdonsült milliárdos. Egy hónap vagy egy év múlva mindenki csinálni akar valamit. A legtöbben – és ez tényleg nem egyedi példa – visszamennek dolgozni, mert nem látnak más alternatívát az idő eltöltésére.
Mások viszont – ők lényegesen kevesebben vannak – elkezdik valóban élvezni az életet: alkotnak valami nagyszerű dolgot vagy tanulnak valami egészen újat magukról vagy a világról.
2009. március 1., vasárnap
Olyan az életünk, ahogy játszuk!
Egy farsangi buli jó alkalom arra, hogy elfeledjük a mindennapok gondjait.
Szükség van egy kis lazításra, "kell egy kis áramszünet,időnként mindenkinek"! :)
Az idei farsang nagy élménye volt az a maskara-buli, amit barátainkkal szerveztünk.
Van egy baráti társaságunk a férjemmel, régi gimis évfolyamtársak,akikkel kéthavonta összejövünk szülővárosunkban,Mosonmagyaróváron.Egy jópofa, egyszerű kocsmában szoktunk találkozni, ahol magunk főzünk finom vacsorát és beszélgetünk, jókat nevetünk.Időnként táncolunk, ha arra van kedvünk és, ha valaki hoz zenegépet.Ezek az összejövetelek már 7 éve működnek, alig várjuk már a találkozást.Szoktunk kirándulni is együtt és a Bajai Halászléfőző Fesztiválon is családostul egy csapatot alkotunk.Szóval ezek a bulik összehoznak bennünket ebben a rohanó világban, figyelünk egymásra, egymás életének alakulására.
A mostani farsangi buli egészen különleges volt, mert élő zenét szerveztünk (egy barátunk a bandájával csak nekünk játszott), isteni kaja volt és jelmezbe öltöztünk.
Megfigyeltem, hogy a jelmez felszabadította a gátlásokat, mindenki hírtelen gyermek lett és sokkal önfeledtebben nevetett és játszott, mint egyébként.
Mókáztunk,nevettünk, táncoltunk, ameddig bírtunk. Olyan jó volt!!!!Ez egy olyan nap volt, amit, azt hiszem, míg élünk emlegetni fogunk.
Másnap, arról beszélgettünk a férjemmel, hogy milyen jó,hogy van ez a csapat, milyen jó, hogy tudunk örülni egymásnak. A körülmények szerények voltak, de a jókedvünk rajtunk múlt,hiszen úgy megyünk ezekre a bulikra minden alkalommal, hogy élvezni akarjuk.Ezért olyan jók.
Az élet is egy nagy buli,rajtunk múlik, hogyan éljük meg!Rajtunk múlik, hogy milyen jelmezt választunk és abban, hogyan játszunk.Lehetsz zord,szomorú,aggódó, kötekedő ez v. az, vagy vidám,sikeres, mosolygós tanár, könyvelő, orvos, üzletépítő...
Ezt még fokozhatjuk azzal az igazsággal, hogy, hasonló vonzza a hasonlót, tehát, ahogy viseled a jelmezed és, ahogy abban játszol, olyan játszópajtásaid lesznek vagy vannak.
Cserélj jelmezt, játssz másképp és a társak is megváltoznak!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
